Betegeknek

VÍGASZTALÁS – Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!
                        Damiáni Szent Péter püspök leveleiből(Lib. 8, 6: PL 144, 473-476)

Arra kértél, kedves testvér, hogy vigasztaló levelet írjak neked, és intelmemmel próbáljam megédesíteni lelked keservét, amit annyi sok csapás miatt kell most elviselned.
De ha okosan gondolkodói, akkor ez a vigasztalás már készen is van számodra. Hiszen azok az isteni igék, amelyek örökséged eléréséről biztosítanak téged, az örökbe fogadott fiút, kétségtelenül megmutatják neked a vigasztalás útját is. Mert van-e világosabb kijelentés például ennél: Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, légy állhatatos a jámborságban és az istenfélelemben, és készülj fel a megpróbáltatásra? (Vö. Sir 2, 1-2).

Ahol ugyanis megvan az istenfélelem és igazi vallásosság, ott bármilyen súlyos megpróbáltatás jöjjön is, az nem a szolga megkínzásának tűnik, hanem sokkal inkább az Atya fegyelmező eszközének.
Ezért, amikor a türelmes Jób sok szenvedése között így kiált fel: Bárcsak az Isten, aki elkezdte, összezúzna; s felemelné kezét, és végezne már velem; utána rögtön hozzáfűzi ezt is: Ez az én vigasztalásom, hogy kínnal sújt, és nem kímél (vő. Jób 6, 10).
Isten választottai számára ugyanis nagy vigasztalás maga az Istentől jövő csapás. Mert amikor e rövid ideig tartó ostorozást szenvedik, már ugyanakkor a dicsőséges égi boldogság elérésének a biztos reménye bátorítja lépteiket.

Az aranyműves kalapácsa azért sújt le az aranyra, hogy minden salakot kiverjen belőle; a reszelő is azért csiszolja az ércet, hogy annak erezete annál ragyogóbban előtűnjék. A kemence teszi próbára a fazekas edényeit, az igaz embereket pedig a megpróbáltatások kísér­tése (vő. Sir 27, 5). Ezért beszél így Szent Jakab: Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket (Jak l, 2).
Valóban, jogos örömmel örvendezhetnek azok, akik vétkeikért ideig tartó szenvedést kapnak itt a földön, mert jó cselekedeteikért örök jutalmat kapnak a mennyben.

Ezért tehát, kedves jó testvérem, bár csapások sújtanak, és a mennyből jövő fenyíték tisztogat, a kétségbeesés össze ne törje lelkedet; ajkad ne nyíljék zúgolódó panaszra; el ne nyeljen a kínzó szomorúság: a kislelkűség türelmetlenné ne tegyen, hanem igyekezzél mindig derűs arccal járni, jókedvedet megőrizni szívedben, hogy ajkadon ujjongó hálaadás fakadjon.
Bizony, magasztalnunk kell Isten ama csodálatos intézkedését, amellyel övéit azért sújtja ideig-óráig, hogy ezáltal megkímélje őket az örökké tartó kíntól; azért szorongat bennünket, hogy felemeljen; azért ütvág, hogy gyógyítson; azért sújt le, hogy felmagasztaljon.
A Szentírás ilyen és ehhez hasonló tanúságtételei erősítsék türelmedet, kedvesem! Szomorúságodban boldogan várd a rákövetkező örömödet!
Készítsen fel erre az örömre a remény, és gyújtsa fel benned a szeretet a buzgóságot. Az ilyen boldogan megmámorosodott lélek könnyen felejti, amit külsőleg el kell szenvednie, és azzal táplálkozik, és arra törekszik, amit lelke belsejében szemlél.