XVI. Benedek pápa Urbi et Orbi üzenete

 

2012. április 8. húsvétvasárnapján.

Kedves Testvérek Rómában és az egész világon!

„Surrexit Christus, spes mea” – „Feltámadt reményem, Krisztus” (húsvéti szekvencia).

Jusson el mindnyájatokhoz az egyház dicsőítő hangja azokkal a szavakkal, amelyeket az ősi himnusz Mária Magdolna ajkára ad. Ő az első, aki húsvét reggelén találkozik a feltámadt Jézussal. Sietve elment a többi tanítványhoz és repeső szívvel hírül adta nekik: „Láttam az Urat” (Jn 20, 18). Mi is, akik áthaladtunk Nagyböjt pusztaságán és Jézus kínszenvedésének fájdalmas napjain, adjunk ma helyet a győzelmi kiáltásnak: „Feltámadt! Valóban feltámadt!”.

Minden keresztény újra átéli Mária Magdolna tapasztalatát. Ez a találkozás megváltoztatja az életünket: találkozás ez azzal az egyetlen Emberrel, aki megismerteti velünk Isten teljes jóságát és igazságát, aki nem felületesen, pillanatnyilag, hanem gyökeresen szabadít meg bennünket a gonosztól. Teljesen meggyógyít bennünket, és visszaadja méltóságunkat. Ezért hívja Magdolna Jézust „reményemnek”: mert Ő volt az, aki révén újjászületett, Ő adott neki új jövőt, jó életet, amely mentes a gonosztól. „Reményem Krisztus” – ez annyit jelent, hogy minden jóra való vágyakozásom Őbenne talál valós lehetőségre: Vele remélhetem, hogy életem jó és teljes, örök, mert maga Isten jött annyira közel hozzánk, hogy végül be is lépett emberségünkbe.

De Mária Magdolnának, csakúgy, mint a többi tanítványnak, látnia kellett azt a Jézust, akit a nép vezetői megtagadtak, akit elfogtak, megostoroztak, halálra ítéltek és keresztre feszítettek. Elviselhetetlen lehetett a látvány, hogy magát a megtestesült Jóságot alávetették az emberi gonoszságnak, hogy az Igazságot kigúnyolta a hazugság, az Irgalmasságot meggyalázta a bosszúállás. Úgy tűnt, hogy Jézus halálával meghiúsult azok reménye, akik Benne bíztak. De az a hit soha nem fogyatkozott meg teljesen: főleg Szűz Mária, Jézus anyja szívében eleven maradt a kicsiny láng az éjszaka sötétségében is.

A reménynek ebben a világban számot kell vetnie a gonosz kérlelhetetlenségével is. Nem pusztán a halál fala állít akadályt eléje, de még sokkal inkább az irígység és gőg, a hazugság és az erőszak elmérgesedett végpontjai. Jézus áthatolt ezen a halálos szövedéken, hogy megnyissa számunkra az élet Országa felé vezető utat. Volt egy pillanat, amikor látszólag legyőzték Jézust: sötétség árasztotta el a földet, Isten csöndje teljes volt, a remény már csak üres szónak tűnt. És íme, a szombat utáni nap hajnalán a sírt üresen találják. Azután Jézus megmutatja magát Magdolnának, a többi asszonynak, a tanítványoknak.

A hit újjászületik; sokkal élőbb és erősebb, mint valaha, most már legyőzhetetlen, mert döntő tapasztalaton alapul: ”Élet itt a halállal / megvítt csodacsatával. / A holt életvezér / ma Úr és él!” A feltámadás jelei bizonyítják az életnek a halál, a szeretetnek a gyűlölet és az irgalmasságnak a bosszúállás feletti győzelmét: „Az élő Krisztusnak sírját, / s fölkeltnek láttam glóriáját, / Angyali tanúkat, / szemfedőt és gyolcsokat”.

Kedves Testvérek! Ha Jézus feltámadt, akkor – és csak akkor – valami valóban új dolog történt, ami megváltoztatja az ember és a világ helyzetét. Akkor Jézus olyasvalaki, akire feltétel nélkül ráhagyatkozhatunk, és nem csak egyszerűen bízhatunk az üzenetében. Őrá hagyatkozhatunk, mert a Feltámadott nem a múlthoz tartozik, hanem élőként van jelen ma is. Krisztus remény és vigasz különösen a keresztény közösségeknek, amelyeket hitük miatt a leginkább sújt a hátrányos megkülönböztetés és az üldöztetés. A Feltámadott egyháza, a remény ereje által jelen van a szenvedés és az igazságtalanság minden emberi helyzetében.

Feltámadt Krisztus, adj reményt a Közel-Keletnek, hogy a térség minden etnikai, kulturális és vallási tényezője együttműködjön a közjó és az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében. Különösen Szíriában szűnjön meg a vérontás, és haladéktalanul lépjenek a tisztelet, a párbeszéd és a kiengesztelődés útjára, mint ahogy ezt a nemzetközi közösség is kívánja.

A Szíriából érkező számos menekült, akinek szüksége van a humanitárius segítségre, találjon befogadásra és szolidaritásra, hogy így nyerjen enyhülést fájdalmas szenvedésük. A húsvéti győzelem bátorítsa az iraki népet, hogy erőfeszítést nem kímélve haladjon előre a stabilitás és a fejlődés útján. A Szentföldön az izraeliek és a palesztinok bátran kezdjék újra a békefolyamatot.

A gonoszon és a halálon győzedelmeskedő Úr támogassa az afrikai földrész keresztény közösségeit, adjon nekik reményt, hogy szembenézhessenek a nehézségekkel, tegye őket a béke munkásaivá és a fejlődés előmozdítóivá abban a társadalomban, amelyhez tartoznak.

A Feltámadt Jézus nyújtson vigaszt Afrika szarva szenvedő népeinek és segítse elő kiengesztelődésüket, segítse a Nagy Tavak vidékét, Szudánt és Dél-Szudánt, megadva mindegyik térség lakóinak a megbocsátás erejét. Malinak, amely törékeny politikai változáson megy keresztül, a dicsőséges Krisztus adja meg a béke és a stabilitás kegyelmét. Nigériát, amely az elmúlt hónapokban véres terrortámadások színhelye volt, a húsvéti öröm töltse el szükséges erővel, hogy ismét folytathassa egy békés és minden állampolgára vallási szabadságát tiszteletben tartó társadalom építését.

Áldott húsvétot mindenkinek!

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír