„…és köntösömre sorsot vetettek”

A trieri Szent Péter-székesegyházban őrzik Krisztus köntösét. 1107 óta élő hagyomány szerint 330 körül Szent Ilona ajándékozta a trieri dómnak. 1512-ben helyezték ki először nyilvános tiszteletadásra. 2012 tavaszán nagyszabású zarándoklatot szerveznek az ereklye tiszteletére.

Amikor a katonák fölfeszítették Jézust,
fogták ruhadarabjait és négy részre osztották,
minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is.
A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve.
Ezért megegyeztek egymás közt:
„Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.”
Így teljesedett be az Írás:
Ruhámon megosztoztak egymás közt,
és köntösömre sorsot vetettek.
A katonák valóban így tettek.

(Jn 19,23–24)

Krisztus köntöse varratlan, egybeszőtt lenvászon ing (görögül khiton), melyre – értékes volta miatt – a katonák sorsot vetettek, s nem darabolták szét, hogy osztozzanak rajta. A köntös Krisztus királyi jelvénye, királyságának szimbóluma a színeváltozás alapján. Feltételezhetően a Szűzanya keze munkája – szerepel a Katolikus lexikonban. A néphagyomány Krisztus köntösét azonosnak tudta a kis Jézus első ruhácskájával, amit Mária szőtt Gyermekének: a Golgotára tartó Jézus ugyanazt viselte, mert a köntös együtt növekedett viselőjével.

Először XI. századi források említik Krisztus köntösét. A hagyomány 1107 óta tartja, hogy a köntöst 330 körül Szent Ilona ajándékozta a trieri dómnak. 1512-ben helyezték először nyilvános tiszteletadásra; ezt követően 1513 és 1517 között évente, 1517-től 1545-ig, X. Leó pápa búcsúengedélye szerint hétévenként, majd ritkábban (1585, 1594, 1655). A XVII–XVIII. században a háborús veszélyek miatt többször más német városokba menekítették. 1810 szeptemberében nagy ünnepléssel fogadták a Trierbe visszatérő ereklyét. 1844-ban több mint egymillió zarándok kereste föl, csodás gyógyulások is történtek.

Krisztus köntöse hitelességének kérdésével 1876-ban kezdtek foglalkozni. 1890-ben vizsgálatot rendelt el a trieri püspökség. Ennek eredményei alapján ismertették, hogy Krisztus köntöse lenvászonból vagy gyapotból szőtt ing, elöl 148, hátul 157 cm hosszú, felül 70, alul 109 cm széles; első részét bíbor selyemmel, a hátát bisszusszal takarták be. A vizsgálóbizottság megállapítása szerint a trieri hagyománynak semmi nem mond ellent, ezért 1891-ben újra köztiszteletre helyezték; újra körülbelül egymillió zarándok kereste föl. 1894-ben a pápa tizenegy csodálatos gyógyulást és 27 esetben rendkívüli kegyelmet állapított meg. 1933-ban, a szentév alkalmával júniustól szeptemberig volt látogatható, 2 millió zarándokot vonzott a köntös. Az 1959-ben meghirdetett zarándoklat az egységért való imádság jegyében történt; 1996-ban a trieri egyházmegye zarándokolt az ereklyéhez.

2012. április 13. és május 13. között nagyszabású nemzetközi zarándoklatot szerveznek Krisztus köntöse tiszteletére – szerepel németországi hírügynökségi közleményekben.

E köntös a keresztények számára Jézus Krisztus személyére utal. Annak szimbóluma, hogy Isten emberré lett; Jézus életének eseményeire, kereszthalálára és feltámadására emlékeztet. Az osztatlan köntös a Krisztus-hívők osztatlan egységét is jelzi; Isten összetartó erejére emlékeztet – amint a trieri zarándokkönyvben is szerepel: „Jézus Krisztus, Üdvözítőnk és Megváltónk, könyörülj rajtunk és az egész világon! Emlékezzél meg híveidről, és tedd eggyé, amit szétválasztottak! Amen!”

Magyar Kurír

Hozzászólás írása: